Vénusz az árnyékban | Lelepleződés

Az idei esztendő úrnője a Vénusz, most keddre megérkezik a retrográd előtti árnyékba – vagyis: eléri azt a koordinátát (Halak 24. fok), ahova a soron következő retrográdja alatt (2025. március 2. – április 13. között) vissza fog tolatni. Az égitest a tavaszig tartó útja során háromszor is érinti majd az égboltnak a mostani területét, ezért a napokban megmutatkozó érzéseket marad idő jó alaposan megrágni. Az árnyék periódusban szokásosan felfedi magát a téma, ami a retrográd alatt a revízióra, az irányba állás után pedig már az integrálásra kerülhet.

Az árnyékba vonulásnak a foka a ’𝐓𝐡𝐞 𝐏𝐮𝐫𝐠𝐢𝐧𝐠 𝐨𝐟 𝐭𝐡𝐞 𝐏𝐫𝐢𝐞𝐬𝐭𝐡𝐨𝐨𝐝’ ("A papság megtisztítása") c. sábai jelkép, amely a morális és a (spirituális) őszinteség fontosságáról beszél.

Utalhat többek között egy olyan időszakra, amikor az eddig eltussolt dolgokra fény derül és amely időben a mostanáig álcázni próbált igazság lelepleződik. Hol hazudsz magadnak? Miben csapod be, árulod el vagy csalod meg önmagadat?

Miért nem élsz az isteni minőségedhez méltón?

Most itt a lehetőség letisztázni az érzéseidet, megtisztítani az életedet az öntévesztéstől, és a jelen vágyaidat a szív értékrendjéhez igazítani.

A tisztogatás során talán el kell majd távolítani és meneszteni kell tudni azokat a dolgokat, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött ígéreteket. Fel kell tudni számolni azokat a szokásokat, amelyeket csak a megszokásból vagy a kényelemből választottál, miközben már méltatlanok és etikátlanok.

Az erkölcsi tisztaságnak a megteremtése elsőre lemondásnak tűnhet, ha a hamis már-már az identitásoddá vált.

A lelki rendnek az érdekében azonban hátra kell hagyni ezeket a romlott élethelyzeteket, ki kell rúgni az életedből a szégyentelen személyeket és meg kell szabadulni azoktól az ideáloktól, amelyek a "bűnösbe" húztak és visszatartottak.

Talán valami olyannak kell búcsút mondani, ami mostanáig nagy befolyással bírt feletted vagy olyasvalakit kell elbocsátani, aki hatással volt az életedre, az idők során azonban visszaélt a hatalmával és/vagy korrupttá, toxikussá vált, elárulta a bizalmadat, netán félrevezetett.

A hét második felére a Vénusz már a 𝑠ℎ𝑎𝑑𝑜𝑤ban fog megérkezni a karmatengely Felszálló csomójával együttálló Halak Neptunuszhoz, ahol tehát megkezdi a fokozatos leleplezést. Mielőtt a tavasszal átlépne a Kosba (magyarul: a merőben Újba), előbb még visszakanyarodik a most aktuális kérdésekhez.

Addig ugyanis nem haladhatsz tovább, amíg valami nem kristálytiszta, nincs 100%-osan letisztázva, el van fojtva vagy nem akarod meglátni.

Ha férfiként a nő(iség)hez való kapcsolatod nincs még szeretetben, nőként pedig maga az önszeretet nem teljes.

Kezdj el tehát figyelni és jegyzetelni: vajon, hogy van most benned a nő(i) és amit a nőiségről gondolsz, amit azzal kapcsolatban megélsz?? Ezek vélhetőleg belső tapasztalások lesznek, de az is megtörténhet, hogy kintről (a barátnőkön és nővéreken keresztül, a hírekből stb.) jön szembe valami, ami mélyen felkavar benned valamit.

A kollektív női energiában jelenleg is elképesztően sok az elfojtás, a düh, a sértettség, a transzgenerációs fájdalom, a trauma, a megbántottság, ahogyan az egyéni DNS mintázatokban is ott őrződnek az elmúlt generációknak az élményei, valamint a felmenők sorsának a lenyomatai.

Férfiként és nőként egyaránt a női méhen és a yonin keresztül érkezel a világba, és ezek az emlékek már ott és akkor beléd égnek.

Akkoriban találkozol elsőként annak a fájdalmával, ahogy a nő évszázadokig elnyomásban élt, nem lehetett önmaga és nem válhatott szabadon azzá, akivé szeretett volna. Annak a csalódottságával, hogy folyamatosan ki volt szolgáltatva a férfi igényeinek és át kellett adni az erejét, miközben magában meg lemondott róla. Annak a félelmével, hogy a férfi nélkül vajon ér-e majd valamit. És annak a mélyen ülő belső programjával, miszerint nem érdemelheti meg az örömöt, a bőséget, a nyugalmat stb.

Nem csak a múltról beszélünk, amikor azt mondom, hogy a nőnek jó ideje az (volt) a feladata, hogy megfeleljen a férfi elvárásainak - külsőleg és belsőleg egyaránt.

Itt az idő, hogy az árnyék periódusban nagyon mélyen magadba nézz, vajon milyen érzések és elfojtások vannak benned a Nő (anyukád) és a Férfi (apukád) felé? Engedd, hogy megérintsen ahogy a férfi mostanáig a nő(i)vel bán(t) és ahogy magadban is fordulsz ezekhez a minőségekhez.

Az ilyesmi érzelmi csomók ugyanis azok, amik gátolhatják az ajtóban már rád váró újjászületést.

Amíg nőként és férfiként egy torz irányból nézel a másikra és ellenségként, bűnbakként, a problémáid vagy a bántás forrásaként tekintesz rá, addig újra és újra termeled a régi traumát, megint és megint feltéped a sebeket.

Lásd meg, hogy mi a szépség számodra a szenvedésben!

Amiért azt nemhogy nem mered elengedni, de még keresed is? Mi az, amit szeretsz a nehézben, ami egyfajta kéjes, perverz örömet is gerjeszt számodra ezekben a játszmákban, a különböző érzelmi spirálokban amikor megint mártír lehetsz, csalódhatsz, sóvároghatsz, ráfoghatod, hogy a másik árult el stb.?

Találj most bármit, pl. szégyent, bűntudatot, gyászt, szomorúságot, nincs más dolgod, mint megérezni, hogy egyre jobban fáj, amint mégsem tudsz/akarsz más helyzetben lenni.

Találkozz annak a félelmével is, hogy az egésznek talán semmi értelme nem volt…

Ha most bele tudsz menni ezekbe az érzelmekbe, akkor észre fogod venni, hogy a kapcsolatokban megélt csalódásoknak a gyökere valójában végig benned volt. Mostanáig viszont kívülre helyezted, a világra projektáltad a saját sötétséget, feszültséget a veszélyre való igényedet.

Mi lenne, ha mostantól úgy néznél az anyádra, a férjedre, a másik nőre stb., mint egy részedre, akit valamiért nem tudtál felvállalni? Akire valamiért haragszol, akit szégyellsz, büntetsz, mert nem tudsz magadba befogadni, valamiért vállalhatatlannak, cikinek tartasz és legszívesebben csak letagadnál és soha többé rá sem néznél.

Ez áll most közétek abban, hogy végre EGY legyél magaddal, hogy egységbe kerülhess.

Van-e benned elég bátorság átérezni a gyászt, hogy aztán újra kapcsolódhass az örömmel, amely már iránytűként mutatja az utat? Mered-e látni azt a Nőt, aki szabadon kötődik, a kedvére repked, énekel, játszik, szórakozik, táncol? Aki nem cipeli a nagyanyái szomorúságát és felszabadultan habzsolja az életet? Tudsz-e most bízni a ℎ𝑎𝑝𝑝𝑦 𝑒𝑛𝑑ben? Ki tudod-e mondani, hogy: "ezt választom" és "szabad nekem".

A régi rendszernek, amelyben a férfi volt a teremtés koronája, össze kell omlania.

A hamis papságnak, ahol a perverz lelkészek prédikálnak a krisztusi szeretetről, meg kell tisztulnia.

A patriarchátusnak, amelyben a Nő (a szeretet minősége) már az első pillanattól és a világ teremtésének a kezdetétől valamiféle alárendelt, elnyomott, száműzött és kitaszított (Lilith) szerepben van, egyszer s mindenkorra meg kell halnia.

Hogy visszataláljunk a kegyelemhez, az együttérzéshez, a békéhez, a harmóniához, a biztonsághoz, az egymás & az élet iránti bizalomhoz, amelyhez a kulcs maga a Vénusz: a Belső Nő - a feltétel nélküli elfogadás & megbocsátás képessége.

Feloldozni, megváltani, megbocsátani: ha ezt sikerül megengedni magadnak, akkor idén már mindent megtettél. Oldozd fel magadat azért, hogy mindezt átélted és többé ne ragaszkodj a szenvedéshez.

Indulj tovább a Szeretetbe.

Ne keresd már a régit, az egykori nőt, a szétporladó szerepeket, az elődök iránytűit, az öreg kulcsokat, amelyek nem nyithatják a mai ajtókat!

Érezni fogod, hogy addig nem léphetsz át az Újba, amíg a nőiségben esett sérülések nincsenek rendben. Engedd a karmikus lezárásokat, a sorsfordító irányváltásokat, hogy a tavaszig megszülessen az ÚJ NŐ, amely már nem a réginek a javítása, korrekciója vagy jobb verziója lesz, hanem valami olyan, amilyen eddig még nem volt.

Nincs más teendőd, mint 𝑛𝑒𝑚 beállni ennek a Nőnek az útjába.