Skorpió Mars | A sárkány legyőzése

A Mars, a hétvége során megkezdte a 2026-ig tartó új ciklusát a Skorpióban. Az égitest, a teljes novemberben szorosan a Napnak a közelségében és szemben az Uránusszal halad. Érdemes visszagondolni az elmúlt napokra és hetekre, hiszen a mostanában a felszín alól előtörő ügyek (akár testi tünetekként is) mutatják, hogy az elkövetkező két év során mit kell tudni meghaladni magadban.

Konfrontáció a tudattalannal.

A jellemváltozás küszöbén

Ahelyett, hogy a történésekre fókuszálnál, próbáj meg inkább arra reflektálni, hogy vajon mennyire tudtál ÉBEREN JELEN LENNI ezekben a talán szélsőséges vagy drámai szituációkban. Vajon sikerült-e átbillenni a határponton?

A nehéz érzések elleni küzdelem vagy az akaratosság, itt a vizes Skorpiónak a terepén többé ugyanis nem lesz jó taktika! Ha továbbra is az erőszakkal próbálod visszareteszelni a tudattalanból kiömlő érzelmeket, illetve az aktuális tapasztalást, akkor az nagyobb feszültséggel fog utat törni magának.

Mostantól szó szerint a TÚLÉLÉSNEK A ZÁLOGA lesz, hogy át tudjuk-e adni magunkat ezeknek a megéléseknek. Képesek leszünk-e hagyni, hogy az érzelmi történések mélyen áttranszformáljanak.

' (...) only one who has risked the fight with the dragon and is not overcome by it wins the hoard, the “treasure hard to attain”. He alone has a genuine claim to self-confidence, for he has faced the dark ground of his self and thereby has gained himself. This experience gives some faith and trust…in the ability of the self to sustain him, for everything that menaced him from inside he has made his own. He has acquired the right to believe that he will be able to overcome all future threats by the same means. He has arrived at an inner certainty which makes him capable of self-reliance.' (-C.G. Jung)

Carl Jung, a belső sárkánnyal való harcot - vagyis, a KONFRONTÁCIÓT A SZELFNEK A TUDATTALAN ASPEKTUSAIVAL, továbbá az árnyékrészeknek az integrációját, kulcsfontosságúnak írja le az individualizációban. A szörnyeinknek az „elpusztítása” azt feltételezi, hogy hősiesen odamentünk a sötétbe zárt félelmekhez és a folyamatban olyan bölcsességnek a birtokosává váltunk, amely gyökeresen megváltoztatott bennünket.

A krízis, amely bemozgatja a változást

A minket nézőket vagy olvasókat beszippantó alkotások mindig a saját fejlődésre is inspirálnak azáltal, hogy az adott hősnek valamilyen fontos JELLEMVÁLTOZÁSÁT jelenítik meg. A lelkünket is elérő művekben végig kísérhetjük a főhős botladozásait, amely során a magunk problémáira szintén más nézőpontokat, új megoldásokat kapunk és azt érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a helyzetünkben.

A hatékony kezdés általában elviszi a főhőst valamiféle HATÁRPONTHOZ, ahol mi is azonnal érezzük, hogy a karakter élete itt és most VISSZAFORDÍTHATATLANUL MEGVÁLTOZOTT. Olvasóként, már a legelején szembesítve vagyunk azzal, hogy BEÜTÖTT A VÁLSÁG. A feje tetejére állt a világ. A korábbi gondolkodást megváltoztató KRÍZISHELYZET van és tovább már nem halogatható az elkerülhetetlen. Ha a szereplőnk úgy folytatja tovább, mint eddig, akkor abba akár bele is pusztulhat.

Itt az idő, a hősünknek SZEMBE KELL NÉZNI A LEGNAGYOBB ELLENSÉGGEL & DÉMONNAL: ÖNMAGÁVAL.

Vajon hogyan győzi le a sárkányt és miként kapja meg a jutalmát a kedvenc szereplőnk? Milyen úton oldja-fejlődi-küzdi meg ezt a helyzetet? Az írónak a feladata, hogy a főszereplőt olyan szituációkba rakja bele, amelyekben az SZEMBETALÁLKOZHAT A JELLEMHIBÁIVAL. Külső kísérőként, mi nézők, ehhez a lelki fejlődéshez tudunk majd kapcsolódni.

Az ellenség mindössze projekció.

A főgonosz, mint a saját árnyék

Ezt a feladatot látja el az alkotásokban a főgonosz, aki nem több, mint egy PROJEKCIÓ. Valójában nem is létezik, nincs is jelentősége… A cselekményeknek a kibontója, az ő alakjában formálja meg a FŐHŐSNEK AZ ÁRNYÉKÁT, annak az összes létező negatív tulajdonságát. A gonosz, mindössze egy eszköz, egy vászon: a BELSŐ DÉMON KIVETÍTÉSÉRE.

Mint az asztrológiai deszcendens, amely a külvilági viszonyoknak és az én-projekcióknak a területe a horoszkópban.

A SÁRKÁNNYAL VALÓ ÖSSZEÜTKÖZTETÉSRE jellemzően egy hasonlóan erős karaktert kell használni, hiszen a gonosz képvisel a történetben mindent, ami a főszereplőt nem jellemezheti. Íróként erre a SZEMBENÁLLÓ FÉLRE LEHET KIRAKNI mindazokat a tulajdonságokat, értékeket, amelyekre a hős vágyik.

Az ellenség, a főszereplőnek mindig a tökéletes ellentétpárja. Ha az egyik fehér, akkor a másik fekete és fordítva. A nézőben/olvasóban ezzel lehet könnyen ambivalens érzéseket kelteni, általuk pedig kérdéseket ébreszteni. Vajon mi van akkor, ha az élet nem is fekete vagy fehér? Kinek drukkoljunk, ha a jó karakternek is vannak negatív tulajdonságai, miközben a gonoszban is fellelhetők szerethető jegyek?

A katartikus átfordulás.

A lét a tét

Nemrég néztem újra a Justified c. sorozatot, amely zseniálisan űzi ezt a fajta ütköztetést.

A két főszereplőnk együtt nőtt fel, sőt, fiatalon bajtársak voltak a helyi szénbányában. Az elejétől érezni, hogy ez egy fontos információ, amit az írók rendszeresen aláhúznak, számtalanszor ki is mondatnak a karakterekkel. Hangsúlyozva, hogy más körülményekben ezek a személyek akár barátok is lehettek volna. Ralyan és Boyd felnőttként azonban a törvénynek a két oldalára került: az egyikből rendőr-marshall, a másikból törvényen kívüli-outlaw vált.

A karakterírás akkor sikeres, ha a nézővel beláttatja: a főhős azért lehet a jelen helyzetében, vagyis amiatt NEM TELJESÜLHETNEK BE A VÁGYAI, MERT MÉG OTT VANNAK A DÉMONOK.

De vajon mi legyen az a feladat, ahol a főhős MÉLYEN VÁLTOZNI FOG? Melyek legyenek azok lelki vagy térbeli utazások, ahol a különbség - a jellemváltozás - leginkább megfogható?

A transzformáció nem csak a könyvekben vagy a mozivásznon, de az életben is sokszor csak az ÖSZTÖNÖKNEK A SZINTJÉN KATALIZÁLHATÓ. Erről szól a Skorpiónak az archetípusa. Gyarló emberként sokszor még a krízishelyzetben is az olcsó, az egyszerű utat keressük… Minden lehetőséget és kerülőutat bejárunk, csak hogy NE KELLJEN MAGUNKKAL SZEMBENÉZNI.

A tettvágy könnyen felpuhul, ezért van szükség: a TÉTRE. A tét pedig sokszor nem más, mint maga: a LÉTEZÉS.

Raylan, a TUDATOS VÁLASZTÁSA ELLENÉRE és azzal a küldetéssel kerül vissza a szülővárosába, Kentukcy-ba, hogy megcsípje Boydot, aki az utolsó találkozásuk óta a helyi rosszfiúvá lett. Boyd képviseli a rendőr számára mindazt, ami elől egykor mérföldekre költözött. Raylannak az apja ugyanis mind a mai napig maga is aktív bűnöző, aki vélhetőleg bántalmazta a kisfiút.

Mi sem bizonyítja azt jobban, hogy Raylan most is INKÁBB KIMENEKÜLNE A KÉNYELMETLEN RÁDÖBBENÉSBŐL, hogy a hat évad során végig egy szállodai szobában lakik…

A ’justified’ szó azt jelenti, hogy „jogos”. A törvény embereként Raylan „indokoltan” alkalmazhat erőszakot, agressziót és még gyilkolhat is. - ’I guess I just never thought of myself as an angry man.’ – mondja ki magáról Raylan teljes sokkban - ’You are the angriest man I’ve ever known.’ – erősíti meg a felismerést az ex feleség, akiről nézőként feltételezzük, hogy jól ismeri a partnerét.

A történetnek az egyik fő dilemmája, hogy Raylan vajon őszinte hivatástudatból lett marshall? Vagy csupán azért, mert így minden egyes bűnözővel a RÁCSOK MÖGÉ ZÁRHATJA és ELPUSZTÍTHATJA az önmagában is ott élő erőszakos apát, akit már gyermekként sem tudott elfogadni, integrálni a személyisége részeként? Egy emlékezetes párbeszéd, amikor az apja azon töpreng, hogy a sok évtizedes bűnözői pályafutása ellenére még egy ember életét sem vette el.

Miközben a jelvénye mögé bújva, Raylan, szinte napi szinten lődöz, bántalmaz embereket...

A katarzis általi átbillenés

Nézőként mélyen átérezzük, hogy a marshall addig NEM LÉPHET TOVÁBB, nem érkezhet meg az új életébe és a saját apaságába sem, amíg a belső ördögök rendre szabotálják a választásait. Ezért kell, hogy az útja öntudatlanul is visszavezesse ide a múltnak a színterére, hogy szembe nézhessen az apjával, vele együtt pedig KONFRONTÁLÓDJON A GYERMEKKORI TRAUMÁKHOZ TÁRSULÓ ÉRZÉSEKKEL.

A külső főgonosz mindig abban a pillanatban tűnik el, semmisül meg, porlad szét, amint a BELSŐ HARC MEGSZŰNIK.

Why do you want to kill me so bad?? – kérdezi a Raylanra többször a barátjának utaló Boyd. A marshall, az egyes évakodon keresztül az egykori bajtársra PROJEKTÁLJA KI AZ APJÁT. Az ÖNNÖN ÁRNYÉKÁVAL VIASKODIK, ahelyett, hogy a cinkosává, tanítójává fogadná azt…

A sztori mindig a katartikus áttörésben csúcsosodik ki: a hősünknek a HALÁLRA IS FELKÉSZÜLVE KELL FARKASSZEMET NÉZNIE A MUMUSSAL.

Ezt követően már nincs is jelentősége, hogy a gonosz életben marad-e vagy sem. Elég látnunk, hogy az valamilyen módon veszít, kipukkan, miközben a főszereplő megkapja az ajándékát, a jutalmát, magyarul: beteljesül a vágya.

A főhőst emiatt mindig két fontos szituációban láthatjuk: a történetnek az elején és a legvégén, ami által megtörténhet bennünk is az ÖSSZEHASONLÍTÁS. A néző eldöntheti magában, hogy vajon sikeres volt-e a jellemváltozás.

Az előttünk álló Skorpió-Mars ciklusban (2023. november – 2026. január) hasonló lesz a kollektív és az egyéni feladat. Mindannyian érezzük, hogy az élet, ahogyan azt eddig ismertünk, többé már nem folytatható. Egy óriási korszak zárul. Vajon képesek vagyunk haladni a változással? A tudatába tudunk jönni a gyenge pontoknak, a félelmeknek, a démonoknak, a kimenekülési taktikáknak és az önmagunkkal űzött (erő)harcoknak? Rá tudunk látni azokra az elkerülő utakra, amelyekkel szabotáljuk a katarzist, az újba való átbillenést? Meg tudjuk fejlődni magunkat vagy elpusztulunk?

A szembenézés, a belső alvilágon való aktív áthaladás, a sárkánnyal való bátor megküzdés lesz az egyetlen kiút az előttünk álló alagútból.